Műglin
Műglin (Mügeln) Henrik, középkori német iró Mügeln szász városból. Előbb IV. Károly császár, aztán Nagy Lajos magyar király, 1358-65. IV. Rudolf osztrák herceg, végre Stájerben Pettaui Hertrut (megh. 1385.) udvarában élt s valószinüleg 1370 körül halt meg. A hagyomány szerint a mesterdal-költészetnek egyik megalapítója. Középszerü költő, ki minden művét teletömte élvezhetetlen, meg nem emésztett tudományával. Fő műve: Der Meide Kranz (A szűzek koronája, kiadatlan), melynek tárgya a tizenkét művészet és tudomány vetélkedése IV. Károly császár dicsőítésében. Ez, valamint nagyszámu tanító költeményei költői szempontból gyarló termékek. Élvezetesebbek kisebb költeményei, dalai s meséi (kiadta Müller 1848.). Ezeken kivül németre fordította Valerius Maximust (1364) és 1365-66. táján a Bécsi Képes Krónikát (kiadta Kovachich és M., Sammlung noch ungedruckter Stücke, Buda 1805). Ezen Rudolf hercegnek ajánlott munka sok helyütt elferdíti az eredeti forrást. Van azonban néhány olyan adata, melyet esetleg az altaichi évkönyvekből, vagy - mint p. a 42-55. fejezetben a görög háboruk felől - más krónikákból, esetleg szóbeli előadásokból meríthetett. Ilyen, midőn a Nagy Lajos udvarában élő szász lovag állítja, hogy Károly Róbert győri püspökké tette természetes fiát, Kálmánt; hogy Kázmér lengyel király az ő nővérének, a magyar királynénak tudtával csábította el a király «bölcs» tanácsosának, Záchnak leányát s hogy «Vilzian» (Zách Felician) nemzetségének tagjait a királyné akaratából négyelték föl. Azt a latin rímes krónikát, melyet 1809. Engel közölt a Monumenta Ungrica 1-54. lapján, nem M. irta, hanem Lajos királynak egy német udvari káplánja, ki nemcsak M. fordítását használta, hanem Wolfram von Eschenbach mellett különösen az ő versalakjait is követte, sőt a 39. lapon ezt meg is mondja. Maga M. nagyon keveset tudott latinul s a lovagnak már csak azért sem lehet tulajdonítani egy pap munkáját, mint ezt Lorenz teszi (Deutsche Gesch. I., 285. Ez ellen v. ö. Wilmann, Zeitschr. f deutsches Alterthum, II., 155-162., és Marczali, Árpádkori kútfők, 54-57.). Munkái legnagyobbrészt kiadatlanok lévén, sem életéről, sem egyéniségéről nem tudunk eleget. V. ö. Schröer, Die Dichtungen Heinrichs v. M. (Bécs 1867); Röthe, H. von Mügelns ungarische Reimchronik (Zeitschrift für deutsches Alterthum, 1877).
