Münch-Bellinghausen
Münch-Bellinghausen Eligius Ferenc József báró, osztrák-német költő, irói nevén Halm Frigyes, szül. Krakkóban 1806 ápr. megh. Bécsben 1871 máj. 22. A bécsi egyetemen jogi tanulmányokat végzett, már 1826. államhivatalba lépett és 1840. alsó-ausztriai kormánytanácsos lett, 1845. pedig az udvari könyvtár őre, utóbb igazgatója, 1861. az urakházának tagja; 1869-71. az udvari szinházak intendánsa volt. Költői fejlődésére egykori tanítójával, Enk von Burg Mihálylyal, a nagy műveltségű, de szerencsétlen bencés tanárral (megh. 1843.), való szoros barátsága volt legmélyebb hatással; a pesszimitikus világnézlet és a spanyol dráma, különösen Lope de Vega szellemének Halm műveiben való ujjászületése Enk öröksége. Első tragédiája a Boccaccio novelláján felépülő Griseldis (1834, magyarra fordította Fáncsy Lajos, Budapest 1843), melynek burgszinházi nagy sikere megalapította irójának hirnevét. Második nagy sikerét Der Sohn der Wildniss c. drámájával (1842) aratta. Der Fechter von Ravanne c drámája (1854) a retorikus tehetségének nagyon megfelelő római imperatori korszakban mozog. E drámája névtelenül jelent meg a szinpadon; szerzőségét, illetőleg a dráma alapeszméjét egy Bacherl Ferenc (l. o.) nevü bajor néptanító magának vindikálta, mire M. inkognitójából kilépett. Érdekes pszichologiai problémát tartalmaz még Wildfeuer című vígjátéka (1846), melyben a fiunak nevelt leányban ébredő nőiesség rajzát adja. a szinpadon kevésbbé tetszett, de mélyen megrázó konfliktusánál és a hős érdekes jellemének kitünő festésénél fogva a többit talán felülmulja Sampiero c. tragédiája (1847). Egyéb drámai művei: Der Adept (1836); Camoens (1837); Imelda Lambertazzi (1838); Ein mildes Urtheil (1840); Maria da Molina (1847); Ein Königin (1857); Iphigenie in Delphi (1857), folytatásul Goethe Iphigeniájához); Begom Somru (1860); továbbá alkalmi ünnepi szinjátékok Shakspere és Schiller emlékezetére. Novelláiban M. szintén szereti a rendkivülit, a lélektani különösségeket és furcsaságokat. Költeményeiben (1850) sok a retorika, kevés a közvetlenség. Műveinek teljes kiadása 1857-64. jelent meg 8 kötetben, költők hagytékát Kuh és Pacher adták ki művei összkiadásának 9-12. köteteként. V. ö. Schachinger, Briefwechsel zwischen Enk von der Burg und M. (1890).
