Nádlás,
Nádlás, általában a nádvágást, vagyis a nádas területek haszonvételét jelenti; a magyar jogban külön intézkedéseket tartalmaz az úrbéresek N.-i haszonélvezetéről az 1836. VI. t.-c. 5. §-a és ezek megváltásáról az 1871. LIII. t.-c. 34-37. §. Az előbb idézett szakasz szerint, ha valamely határban a N.-i haszonvétel az úrbér behozatalakor, vagy későbbi úrbéri rendezés alkalmával a községnek, vagy a jobbágyoknak megengedtetett, vagy azok az addigi gyakorlat szerint annak használatában voltak, ott e haszonvétel az illetőket az addigi használat rendje szerint tovább is megillette; ahol pedig a nádasok kiszáríttatván, azok haszonélvezete elenyészett, ott a jobbágyok a 40 kéve nádi tartozás megszünésén kivül semmi kárpótlásra sem tarthattak számot. Az ekként törvénynyel megállapított haszonvételek tekintetében az úrbéri viszonyok rendezéséről szóló 1871. LIII. t.-c. 34-37. §-ai megállapítják, hogy ahol a haszonvétel addig sem egyezkedés, sem birói eljárás útján nem rendeztetett, annak szabályozása olykép eszközlendő, hogy a volt földesúrral közösen használt nádas térből a volt úrbéresek számára megállapítandó váltság-kötelezettség terhe mellett kizárólagos tulajdonosul hasíttassék ki az addigi haszonvételnek megfelelő rész, amely azonban egy egész jobbágy- vagy nyolc zsellér-telek után 2 holdnál kisebb és 8 holdnál nagyobb nem lehetett.
