Naevius
Naevius Gnaeus, római költő, Campania egyik latin városából származott, s miután az első púni háboruban a római seregben harcolt, Kr. e. 235. Rómában mint drámai költő lépett föl. Darabjait (vígjátékok és tragédiák) görög minták után irta, de azért hazája történelméből, sőt kora társadalmából is merített; legnagyobb munkája a De bello punico hőseposz, melyben lángoló hazafisága és erős alanyisága szépen érvényesül. Gúnyoros és mindent gáncsoló modora meg szókimondó, heves természete sok ellenséget szerzett neki; ezek közt legjobban üldözték őt a Metellusok, kiknek sikerült N.-t fogságba vetniök és később száműzniök. N. száműzetésben is halt meg. Uticában, Kr. e. 200 táján. Műveinek töredékeit Klussmann (Jena 1843), Vahlen (De bello pun., Lipcse 1854), Ribbeck (a drámákat Scaen. Roman, poesis fragm., u. o. 1871-73) s többen adták ki.
