Oázisok
Oázisok, lakható helyek neve a sivatagokban, különösen É.-Afrikában és a Szaharában; az ó-egyiptomi uah (arab vâh, gör. uazis, auazis, a. m. állomás) szóból ered. Legtöbbjük folyamvölgy, vagy medencealaku mélyföld, melyet dombok szegélyeznek, honnan a meggyült esőből patak fakad; 1856 óta az algeriai Szaharában artézi kutak furásával több mesterséges oázist teremtettek. Az élő viz az O. első föltétele, mert ez táplálja és tartja fönn a növényzetet; flóráját leginkább a datolya- és dum-pálma, meg a mézgaakác és a manna-cserje jellemzi. Nagyobb kiterjedésü O. Fezzan, Tuat, Bilma, Adrar-Tmarr, Draa, stb.; történelmi nevezetességüek Egyiptomban: Szivah, Barieh, Farâfrah, Dachel, Chargeh és Jupiter Ammon oázisa, melyek részint fényes templomaik révén voltak hiresek, részint mint száműzetési helyek jutottak nevezetességre.
