Odescalchi
Odescalchi (ejtsd: odeszkálki), olasz eredetü, Magyarországra is átszármazott főrangu család, melyből O. Benedek XI. Ince néven (l. o.) a pápaságra emelkedett. Ennek unokaöcscsét, O. Liviust I. Leopold birodalmi hercegi rangra emelte s neki 1698. a Szerémséget adta hercegi címmel. Livius halála után (1713) a hercegi cím a milanói Erba O.-családra is kiterjesztetett. Ebből a családból eredt II. Livius (1725-1800), ki 1751. magyar indigenátust kapott. Az O.-család magyarországi tagjai:
1. O. Arthur, herceg, császári és királyi kamarás, szül. Szalcsányban (Nyitra) 1837 jul. 21. Tanulmányait Pozsonyban folytatva és a lipcsei egyetemen befejezve, hosszabb ideig tartózkodott Svájcban és Rómában. Haza térve százados lett a magyar honvédségnél s egyszersmind a nyitrai zászlóalj parancsnoka. 1881. a tapolcai, 1886. a vág-vecsei kerület képviselőjévé választotta, amott függetlenségi, itt prátonkivüli programmal. Jelenleg (1896) a főrendiház tagja. 1873 jun. 5. a magyar történelmi társulat igazgatóválasztmányi tagjává választotta; szintén igazg.- vál. tagja az országos régészeti s amagyar heraldikai s geneologiai társulatnak. Magyar történetre vonatkozó műve, mely Szerémi álné alatt jelent meg. Emlékek Bars vármegye hajdanából (Budapest 1892). Több közleménye jelent meg a Századokban, Történelmi Tárban stb.
2. O. Gyula, herceg, szül. Pozsonyban 1828., megh. 1896. Mint alig 20 éves ifju, nemzetőri főhadnagy volt Nyitra vármegyében és részt vett a szabadságharcban, melynek lezajlása után családjával együtt Svájcba ment, honnan csak 1850. tért vissza. 1855. nőül vette Degenfeld Anna grófnőt. 1860 óta több ízben volt képviselő, majd a főrendiház tagja. A felvidéki kulturális mozgalomban tevékeny részt vett. Fia, Géza, szül. Zerdahelyen 1858 febr. 9., 1895 máj. 13. óta örökös jogu főrend.
