Olaf,
Olaf, több norvég, svéd és dán király neve. Közülök a nevezetesebbek:
1. O. Trygvesson, norvég király, uralkodott 995-1000-ig, Harold Harfagr dédunokája. Atyja Trygve norvég főnök volt, kinek megöletése után annak özvegye Svédországba menekült, ahol O.-ot szülte. A gyermeket azután a rokon varägi fejedelmi udvarba küldték Nisnij-Novgorodba. Felserülte után O. mint kalóz Angliában és Franciaországban barangolt, mignem a Scilly-szigeteken egy remete a keresztény hitre térítette. 995. Hakon főnök megöletése után magához ragadta a Norvégia fölötti hatalmat és a keresztény egyháznak egyengette útját. De a szabadságszerető nagyok összeesküldtek ellene, s O.az 1000-ik évben a Svolder mellett vívott nagy tengeri csatában vereséget szenvedett, mire a tengerbe vetette magát.
2. O., szent (másként a Kövér), norvég király, uralkodott 1015-28-ig. Ifju korában Nagy Kanut ellen harcolt, mignem 1015.magához ragadván a norvég királyi hatalmat, Drontheimt (Nidarosz) szemelte ki székvárosává. Mint király lelkes úttörője volt a keresztény vallás elterjedésének és szigoru büntetésekkel sujtotta a pogányokat. Később Kanut királylyal háboruba keveredett, akit fő urának elismerni vonakodott. Dániát ugyan elpusztította, de ezzel annyira maga ellen ingerelte kanutot, hogy ez O.-ot 1028-ban Norvégiából elűzte, aki Oroszországban, Jaroszlav sógoránál keresett menedékhelyet. Midőn O. két évvel később trónját vissza akarta szerzni, 1029 aug. 31. Stiklastad (Drontheim) mellett vívott csatában elesett. Nem sokkal halála után szentnek kezdték mondogatni és idővel (1164) ő lett Norvégia patrónusa, földi maradványai a drontheimi domban nyugosznak. V.ö. Maurer, Norwegens Schenkung an den heiligen Olaf (München 1877).
