Olajfesték,
Olajfesték, olajjal higított festékanyag. Kétségtelen, hogy már az ókorban is tudták, hogy a festékanyagot olajjal is lehet higítani. Az O. használhatóságának föltétele azonban, hogy olyan olajjal állíttassék elő, mely a levegőből oxigén hozzájárulásával könnyen és jól szárad. Ilyen a növények magvából, a lenmagból, a dióból, a mákból stb.sajtolt olaj. A növényi olajnak e sajátságát a XIV.sz.-ban ismerték föl, s ez időtől kezdve vált az O.nagy fontosságuvá a festészetben, mint a természetbeni szinek utánzásának, a művészi ipar több ágában pedig mint a színes díszítésnek eszköze. Olajjal való higításra egyaránt alkalmas valamennyi állati, növényi és ásványi festékanyag. A leghasználatosabb olajfestékek: velencei vagy kremsi fehér, világos és sötét okker, világos és sötét égetett okker, terra di Siena (sienai föld), égetett terra di Siena, nápolyi sárga, umbra (árnyék, barnaszénből és vasokkerből), égetett umbra, casseli barna, aszfalt, barna lakk (bister), vörös cinóber, firenzei v.bécsi lakk, a miniumok, párisi kék, ultramarin, kobaltkék, veronai zöld föld, szén stb.
