Orvieto
Orvieto, az ugyanily nevü járás és püspökség székhelye Perugia olasz tartományban, a Paglia jobb partja közelében, vasút mellett, egy elszigetelt tufa-sziklán (1881) 7304 mint község 15,931 lak. Kiváló bortermeléssel, bor-, szőllő., gabona-, olaj-, selyem- és marhakereskedéssel. Legkiválóbb épületek az 1290. megkezdett és a XVI. sz. végén befejezett székesegyház tiszta márványból, amelynek reliefekben és mozaikképekben gazdag homlokzatán sienai Maitani Lorenzo 1310-30-id dolgozott. Belseje (104 m. hosszu, 32 széles és a középhajóban 34 m. magas) három hajóból áll. A kereszthajóban van jobbra a Cappela nuova a Madonna di San Brizióval s Angelo da Fiesolena meg Luca Signorellinek freskóival. Balra a kereszthajóban a Cappella del Corporaleban látható egy márvány baternakulum és egy ezüst ereklyetartó, a Sienából valón Ugolino di Vieri mesterműve. Egyéb jelentékenyebb épületek: a San Andrea-templom 12 szögletü toronynyal; a San Domenico de Braye kardinális síremlékével; az Opera del Duomo középkori műremekeket és etruszk régiségeket tartalmazó muzeummal; a Vascovile (XIII. sz.), dei Papi- (1294. alapították), Marsciano- (az ifj. Sangallótól), del Capitano- (XII. és XIII. sz.-ból), del Commune-paloták; az 1364. Albornoz kardinális által megkezdett vár, amelynek helyén jelenleg egy nyilvános kert és amfiteátrom áll; a hires 1527. Sangallótól megkezdett és 1540. Mosca által befejezett Pozzo di San Patrizio nevü kút 248 lépcsővel; a Vespignani által épített és Fracassini freskóival díszített szinház. A város melletti szikla ÉNy-i lejtőjén 1876. egykori etrusz temetőt fedeztek föl. O. (Urbibentum, Urbs vetus, későbben Urbevetum és Herbanum) a régi etrusz Velsuna vagy Volsinii helyén áll. 509. már püspöki székhelylyé lett. 538. elvette a keleti gótoktól Belizar; a pápák több ízbenlaktak benne. V. ö. Della Valle, Storia del duomo di O. Róma 1791); Gruner, Die Basreliefs an der Vorderseite d. Doms zu U. (83 rézmetszettel, Lipcse 1858).
