Oszteotomia
Oszteotomia (gör.) a. m. csontmetszés, az a sebészeti operáció, melylyel a csontokat folytonosságukban szétválasztják azon célból, hogy célszerübb állásban összeillesztve ismét összenöveszthessék. Ferdén gyógyult csonttörések után visszamradó ferdeségeknél és veleszületett vagy utóbb szerzett csontelgörbüléseknél van helye az O.-nak a hosszu végtagcsontokon. Legtöbbször angolkóros csontgörbületek miatt végezik az alszár csontjain, ritkábban az alkar csontjain és a dongatérdállásnál (genu valgum) a combcsonton. Az O.-nak kétféle módja ismeretes a műtevő sebészetben, ugy mint 1. az ékkimetszés (O. cineuformis), midőn a csont tengelyére irányított csúcscsal ékalaku darabot metszenek ki, ennek eltávolítása után egyenes állásba összeillesztik a két csontdarabot s igy forrasztják újból össze. Ezt legelőször Rhea Barthon végezte s újabban Ogston fejlesztette ki főleg dongatérdállás gyógyítására. 2. a vonalos O. (O. linearis), melynél a csontot átvésik tengelyére függélyesen és jobb állásban illesztik ismét össze. Ezen módját az O.-nak Mac Ewen alkalmazta legelőször szintén a dongatérdállás javítására s jelenleg majdnem kizárólag ezt űzik a sebészek. Az O. kezdetben fűrészszel végeztetett, újabban azonban vésőt használnak s Mac Wewn ajánlatára külön műszer is készült ezen operációhoz, melyt oszteotomnak (l. o.) neveznek. Az O. után a végtag ugy kezelendő, mint bármely nyilt csonttörés.
