Önállósított határozók,
Önállósított határozók, olyan határozók (l. o.), melyek mintegy önálló névszókká, melléknevekké vagy főnevekké válnak az által, hogy bizonyos állandó kapcsolatokban vagy jelentésekben járatosak, p. helyre legény, tejbe kása, által út, ellen párt s maga ellen is mint főnév, stb. V. ö. Simonyi értekezését, Ö., a Budenz-Albumban.
