Önkény,
Önkény, az akaratnak minden kényszertől független elhatározása; önkényt valamit tenni a. m. nem kényszerítve, szabad akaratból cselekedni. Ö. mint főnév azonban mégsem egy értelmü a szabad akarattal; a közönséges nyelvben inkább oly akaratot jelent, mely a szeszélyt teszi uralkodóvá, mely az objektiv jogtól, az észbeli okoktól is függetleníti magát. Innét kényúr, aki saját akaratát teszi a jog és igazság helyébe; innét a kény szónak az a jelentése, mely ebben a kifejezésben; «kénye-kedve szerint» nyilvánul. Jog, törvény, ész korlátozza az akaratot; az Ö. ezeken a korlátokon tulteszi magát.
