Öröklési rend.
Öröklési rend. A törvényes öröklési kapsolatban álló személyeknek öröklésre való jogosultsága nem egyenlő. A törvény bizonyos sorrendet állapít meg, melynél fogva a jogosultak egymás után következnek, a sorrendben közelébb álló kizárván a távolabb állókat. Ezt a sorrendet törvényes Ö.-nek nevezzük, és ez alatt a rokonok és a házastárs törvényes Ö.-jét értjük. Az Ö.-et az egyes törvények nagyon eltérően állapítják meg. Csupán abban egyeznek meg, hogy a leszármazük a felmenő- és oldalrokonokat megelőzik; ellenben azutóbbiak sorrendje a szabályoknak legtarkább képét nyujtja és gyakran puszta véletlenből, bizonytalan tapogatózásból s abból az egyéni vélelemből ered, melylyel az illető törvény alkotói a különböző rokonok egymás iránti vonzalmának nagyobb vagy csekélyebb fokáról viseltettek. Elvi alapon azok a törvények állanak, melyek az Ö.-et a rokonsági ízek szerint határozzák meg, az íz szerint közelébb álló kizárván az íz szerint távolabb állókat, és az ugyanabban a közelségben álló rokonok egyenlő jogosultsággal birván. A közelség megállapításánál azonban két kiinduléási pont lehet: figyelemmel lehetünk arra, hogy a törvényes öröklési kapcsolatban álló személyek közül ki áll legközelebb az örökhagyóhoz vagy ki áll legközelebb ahhoz a felmenőhoz, akitől mint közös törzstől az örökhagyó és rokonai származnak. Az elsőből kiindul az íz-közeségi (gradualis), a másodikból a törzsrendszer (parentalis rend). Hazai jogunk Ö.-je leszármazók hiányában más a szerzeményi és más az öröklött vagyonban. a) A szerzeményi vagyon a törzsrendszer szerint hárul felfelé és oldalt, azzal az eltéréssel, hogy leszármazók nem lévén, a tulélő hitves a rokonokat megelőzi. Örökölnek tehát első sorban a leszármazók, ilyenek nemlétében a tulélő hitves, azután a szülői csoport, és pedig felében az apa és felében az anya, az örökhagyó előtt elhunyt szülő helyébe a leszármazói lépvén; azután a nagyszülői csoport, vagyis a két apai és a két anyai nagyszülő, esetleg a korábban elhunyt a nagyszülő leszármazói; azután a szépszülői csoport, és igy tovább a végtelenig. A későbbi csoport csak akkor örököl, ha a korábbi csoporthoz tartozó rokon nincs (nem képes vagy nem akar örökölni). b) Az öröklött (ági) vagyon, leszármazók hiányában eredete szerint az apai és az anyai ágról hárult vagyonra oszlik, s mind a két ágon belül arra a felmenői ágra száll vissza, amelytől eredet, felfelé addig, amig kimutatható, hogy a vagyon az illető felmenőtől származott. A rokonok törvényes öröklési kapcsolatának határát tehát az öröklött vagyonban a vagyon eredetének kimutatása szabja meg. Amelyik ágon ily kapcsolatban álló rokon nincs, az öröklött vagyon a tulélő hitvesre, ilyennek nem létében a szerzeményi örökösre száll. Rokon és hitves nem létében mind a szerzeményi, mind az öröklött vagyon a szent koronára hárul.
