Palladio
Palladio Andrea, olasz építész, szül. Vicenzában 1518 nov. 30., megh. Velencében 1580 aug. 19-én. Vitruvio és Alberti műveit tanulmányozta, aztán mestere, Fontana János vezetése alatt néhány épületet emelt, majd pártfogójával, a műismerő Trissino gróffal Rómába ment. 1547-ben visszatért szülővárosába, hol nagy tevékenységet fejtett ki; 1560. Velencébe ment, hol csakhamar a köztársaság építésze lett és maradt haláláig. Művészetében az antikot követte, melyet igyekezett kora igényeinek megfelelően átalakítani és tovább fejleszteni; művei közt a legjelesebbek: a vicenzai régi csúcsíves tanácsház (az u. n. bazilika) átalakítása (1548), a Tiene (1556), a Porto (1560), a Barbarano (1570) stb. paloták, meg a hires Villa Capra (la Rotonda), mindnyája Vicenzában; továbbá a San Giorgio Maggiore (1565-től), a del Redentore (1576) templomok, meg a Carita-kolostor befejezetlen csarnokai Velencében; végre a vicenzai Teatro Olimpico (1580-1584), melyet az antik szinházak mintájára, P. tervei szerint Scamozzi fejezett be. Irt egy könyvet is: Quattro libri dell' architettura (új kiad. Vicenza 1776-83). P. a legnagyobb építészek egyike s mint elméleti iró sokáig első rangu tekintély volt. (L. Palladianizmus.) Alkotásait leirta Scamozzi: Les bâtiments de P. (Vicenza 1776-1783); életét is megirták: Temanza (Velence 1762), Magrini (Padova 1845), Zanella (Milano 1880), Barichella (Lonigo 1880); szülővárosa 1859. márványszobrot emelt P. emlékének.
