Pszeudonim
Pszeudonim (gör.), minden irat, mely nem a szerzője valódi nevével jelen meg, továbbá maga a fölvett álnév is; ezért pseudonymus az, aki ezt a hamis nevet viseli. A P. irók lehető legteljesebb jegyzékét adják: Weller, Lexicon pseudonymorum (Regensburg 1886); Die falschen und fingierten Druckorte (Lipcse 1864); Quérard, Les supercheries littéraires dévoilées (Páris 1869-70); Barbier, Dictionnaire des ouvrages anonymes (u. o. 1872-79; pótkötet Brunettől u. o. 1889); Doorninck, Vermomde en naamloze schrijvers der nederlandsche en vlaamsche letteren (Lejda 1883-1885); De la Montagne, Vlaemsche pseudoniemen (Roulers 1884); Delacourt, Essai d'un dictionnaire des ouvrages anonymes et pseduonymes publiés en Belgique au XIX. siecle (Brüsszel 1863); Halkett és Laing, Dictionary of the anonymus and pseudonymous literature of Great Britain (Edinburg 1882-88); Cushing, Initials and pseudonyms (New-York 1885; pótkötet u. o. 1888); Haynes, Pseudonyms of authors (u. o. 1883); Collins, Anonymer og Pseudonymer (Kopenhága 1869); Melzi, Dizionario die opere anonime o pseudonime di scrittori italiani (Milano 1848-59; pótkötet Pssanótól, Ancona 1887); Sommervogel, Citionnaire des ouvrages anonymes et pseduonymes publiés par des religieux de la Compagnie de Jésus (Páris 1884); Franklin, Dictionnaire des noms, surnoms et pseduonymes latins du moyen-age (u. o. 1875). L. még Anonim és Álnév.
