Raetoromán nyelv
Raetoromán nyelv (raet, román vagy latin, ritkán churwelsch), igy nevezik a neolatin (l. o.) vagy román nyelveknek azt a dialektusát, melyet jelenleg még Graubünden, Tirol és Friaul némely részeiben beszélnek. Megkülönböztetnek bündeni vagy nyugat-raet, tiroli vagy közép-raet és friauli vagy keleti raet nyelvet. Graubündenben a nyelvet rumoncsnak (lat. romanice) v. ladinnak (l. o.) nevezik. Az előbbiet a felső Rajna völgyeiben beszélik három aldialektusban, amelyek a következők: erdő fölötti R., erdő alatti R. és a bergüni tájnyelv. Graubündenben 40 000 román, Tirolban 11 000, Friaulban 464 000 ember beszél raetül. A R.-nek tulajdonképeni irodalma nincs, noha a különböző dialektusokon néhány száz nyomtatott könyv jelent meg. Az első nyomtatott könyv (ladinul) a katekizmusnak Bifruntól való fordítása 1551-ből. A XVI. sz.-ból néhány történelmi ének és drámai mű maradt ránk. Legtöbbjük vallásos és tanító tartalmu. A R. grammatikáját megirták: Conradi (Zürich 1820); Carisch (Chur 1852); Pallioppi (u. o. 1857) stb. Szótárakat: Conradi (2 rész, Zürich 1823-28); Carisch (Chur 1852, új kiad. u. o. 1887); Carigiet (Bonn 1882) és Pallioppi (1894). Tudományosan tárgyalják a R.-et Ascoli az Archivio glottologico italiano-ban (I. 1873, és VII. 1883) és Gartner, Rhätoroman. Grammatik (Heilbronn 1883). A R. irodalmával Rausch foglalkozott Geschichte der Litteratur des rhätoroman. Volkes (Majna melletti Frankfurt 1870) c. könyvében. A raetoromán irodalom bibliográfiáját Böhmer adta ki Romanische Studien-jében (6 köt., Bonn 1885).
