Román nyelv
Román nyelv v. rumen nyelv. Alig van egy másik nyelv, mely annyi vitára adott volna okot, mint a R. A legújabb időig azt tartották róla, hogy a latin nyelvnek olyan ága, mint az olasz, spanyol, francia stb., tehát leánynyelve a latinnak, mely, amint a többi új R.-ek, a népies latinból fejlődött. Alakulása helyéül Dáciát tartották s innen a dako-román név, melyet e század elején Sinkay György, Major Péter és Klein Jakab oláh történetirók és nyelvészek alkalmaztak a R.-re, megkülönböztetésül más R.-ektől. Első volt Kopitár szláv nyelvtudós e század huszas éveiben, aki először foglalkozott tudományosan a R.-vel s azt állítá, hogy az albán és bolgár nyelvek mellett keletkezett, tehát balkáni eredetü. Miklosich még részletesebben kimutatta e három nyelv történeti összefüggését. A magyar irodalomban Hunfalvy Pál kezdte meg a R. történelmi fejlődésének tanulmányozását s azt szintén a Balkán-félszigetről származtatja. E kérdést teljes világításba Réthy László helyezte A romanizmus Illyricumban c. akadémiai székfoglaló értekezésében (1896). szerinte Kr. u. a VII-VIII. sz.-ban az Apennini-hegységekből, a pápai területről (római tartomány) v. Romagnából (egykor Románia) marhatartást üző népelemek (pásztorok) a gót-bizánci mozgalmak idején Friaulon át Illyricumba (Bosznia, Észak-Albánia) költöztek. Igy került a román név mint népies megnevezés a Balkán-félszigetre. Ott a letelepülést román pásztorok olasz tájszólása nagy albán és szláv területeken terjedt el és a faji összeolvadással abból új szinezetü R. képződött. Ez új nyelv a R., melyet az jellemez, hogy az albán és szláv fonetikai hatásokon kivül átvette az albánból a szó végére függesztett artikulust (mely az eredeti román dialektusban elül volt, mint más olasz dialektusokban), a futurum képzését, az infinitivus körülirását, képzőket és szóanyagot, a szlávból a számsorképzést 11-19-ig, a tizes számok képzését (két tiz, három tiz stb.), magát a 100 szót (sutä), sok képző szócskát és rendkivül nagy szóanyagot. Mivel az Illyricumba költözött románok nyelve a pásztori élet kezdetleges viszonyainak felelt meg (latin eredetü műveltségi szavai nem voltak), a R. a szlávok hatása alatt fejlődött s kulturszavainak nagy részét szláv forrásból vette.
Romanizált balkáni pásztorfajok a XIII. sz. elején tünnek fel először Dunáninnen. Szörénységben s Erdélybe is felhúzódnak. Minthogy e fajok szláv ortodox egyházban és szláv kenézek, vajdák alatt éltek, a R.-et még nem irták. A R. első irott emlékei, vallásos tartalmu iratok, a XVI. sz.-ból valók. Az első rumen nyomtatott könyvet (Homiliák) Herschel Lukács fordította szlávból (1580), hasonlók Forró Miklós és Geszti Ferenc költségén jelentek meg. Az egész bibliát I. Rákóczi György fordíttatta le R.-re s nyomatta ki 1648. cirill betükkel. Az erdélyi fejedelmek a rumeneket a protestántizmusra igyekeztek téríteni, de az oláh papokkal még a rumen liturgiát is csak nagy nehezen tudták elfogadtastni. A két oláh vajdaságban a R. mint állami nyelv a szláv helyett csak a XVII. sz. elején lép fel.
A R. egész anyagát eredet szempontjából Cihac dolgozta fel szótárszerüleg, ily sorrendben: latin, szláv, magyar, török, új-görög, albán eredetü szavak. A román (latin) anyag 2600 szóra rughat, ezzel szemben van 3800 szláv, 700 török, 650 görög, 50 albán s 500 egyéb kölcsönszava, az utóbbi szám felerészben maggyar kölcsönszó. A magyarba átjött rumen szavakat Edelspacher Antal állította össze: a magyar kölcsönszókról a rumenben Alexi György irt nagyobb tanulmányt. Az oláh irók az utóbbi évtizedekben a R. idegen anyagát az irodalmi nyelvből kiküszöbölték s annak helyére latin szavakat vettek át, némileg módosítva az oláh nyelv hangtörvényeihez. A rumenségnek igy két nyelve van, az irodalmi (purifikált) és a népnyelv, amivel az irodalom termékeit a nem iskolázottak elől ugyszólván elzárták.
