Rüstow,
Rüstow, 1. Frigyes Vilmos, német katonai iró, szül. Brandenburgban 1821 máj. 25., megölte magát Zürichben 1878 aug. 14. A porosz mérnökkarban szolgált s 1850. Der deutsche Militärstaat vor und nach der Revolution címü brosürje miatt elitélték, de az itélet jogerőre emelkedése előtt kiszökött Svájcba, ahol 1853. mint katonaoktatót alkalmazták. 1856. Zürichben őrnagy lett. 1860. ezredes Garibaldi vezérkarában. Később ismét Svájc szolgálatába állt. Genialis iró, katonai felfogása kiválóan helyes. Azon hadtörténeti munkákban, amelyeket az események lezajlása után irt közvetlenül, gyakran téved a részletekre nézve, de általánosságban ezek is magukon hordják tehetségének bélyegét s nagyon világosan vannak irva. Művei közül kiemelendők: Geschichte d. griechischen Kriegswesens (Köchlyvel, Aarau 1851); Heerwesen und Kriegsführung C. Julius Caesars (Gotha 1855, 2. kiad. Nordhausen 1862) és ennek függeléke: Einleitung zu C. Julius Caesars Commentarien über den gallischen Krieg (Köchlyvel, Gotha 1857); Commentar zu Napleons III. Geschichte Julius Caesars (atlaszszal, Stuttgart 1867); Der Krieg von 1805 in Deutschland und Italien (Frauenfeld 1854, 2. kiad. 1859); Geschichte des ungarischen Insurrectionskrieges von 1848 und 1849 (térképekkel és tervrajzokkal, u. o. 1866, magyarra fordította Vértesi Arnold és Áldor Imre, Pest 1866); Die Feldherrnkunst des XIX. Jahrh. (u. o. 1857, 2. kiad. 1867); Gesch. der Infanterie (Gotha 1857); Allgemeine Taktik, nach dem gegenwärtigen Standpunkte der Kriegskunst bearbeitet (rajzokkal és tervrajzokkal, Zürich 1858); Die Lehre vom kleinen Krieg (u. o. 1862); Der Krieg und seine Mittel (Lipcse 1856); Militärisches Handwörterbuch (Zürich 1859, függelék 1868); Annalen des Königreichs Italien (u. o. 1862).
2. R. Sándor, az előbbinek öcscse, szül. 1824., porosz tüzértiszt, 1866. megsebesült s a kórházban kolerában meghalt. Munkája: Der Küstenkrieg (Berlin 1849). - 3. R. Caesar, az előbbiek öcscse, szül. 1826., porosz gyalogsági tiszt, elesett az 1866-iki hadjáratban Dermbachnál Bajorországban. Munkái: Leitfaden durch die Waffenlehre (Erfurt 1852); Das Miniégewehr und seine Bedeutung für den Kriegsgebrauch (Berlin 1855); Die Kriegshandfeuerwaffen (u. o. 1857-64); Die neueren gezogenen Infanteriegewehre (Darmstadt és Berlin 1861).
