Sá de Miranda
Sá de Miranda Ferenc, portugál költő, szül. Coimbrában 1495 okt. 27., megh. Quinta da Tapadán (Ponte de Lima mellett) 1558 márc. 15. A lisszaboni egyetemen tanult és jogtudományokkal és humanisztikus tanulmányokkal foglalkozott. 1521-26. beutazta Spanyol- és Olaszországot, visszatértekor néhány évig Coimbrában és Lisszabonban tartózkodott, megalapítván az új olasz-portugál költői iskolát. S., aki az udvarban már 1516 előtt is kitünt mint dalköltő, a petrarkizmust honosította meg Portugáliában. Azonkivül ő a portugál prózában irt dráma megalapítója (l. Portugál irodalom). 1528-29 telén tett első kisérletet fontos újításával, canzone-formában megirván Fabula do Mondego c. spanyol nyelvü bukolikus költeményét, amelyre nemsokára szonettek és idillek következtek. Két portugál prózában irt vígjátéka: Os Estrangeiros (Az idegenek, 1527-28) és Os dos Vilhalpandos (A két Vilhalpando, 1538?), teljesen a klasszikus olasz minták hatását mutatja (nyomt. 1622., Ferreira Antal darabjaival együtt s 1784). S. költői művei, amelyek hosszu időn át kéziratban voltek elterjedve, 1595. Lisszabonban jelentek meg (és azóta 1614, 1632, 1651, 1677, 1784 és 1804.) Művei legújabb kritikai kiadása Michaelis de Vasconcellos Karolinától való (Halle 1885), aki S. életrajzát is megirta.
