Szálaló üzem,
Szálaló üzem, az a kezelési eljárás, midőn az erdő egész területén egyszerre, szálankint vagy csoportonkint vágjuk a kihasználandó famennyiséget s az ezután keletkező hézagok a megmaradó fákról bevetődvén, a legkülönbözőbb korosztályok egymással keverve, össze-vissza jönnek elő, amint azt az őserdőkben, véderdőkben és szabályos kezelés alatt nem lévő kisebb erdőkben látjuk. Az erdőknek a Sz. alkalmazásával való felújítása hazánkban csak a véderdőkben és a fatenyészet legfelsőbb határán fekvő erdőkben szokásos, sőt az erdőtörvény (1879. XXXI. t.-c.) ezekre az erdőkre nézve a szálalást kötelezőnek rendeli el, mert ezeknek az erdőknek rendes vágásokkal való kihasználása esetében azok talaja mozgásba jöhetne s az igy származó kőgörgetegek, lavinák, földcsúszások az alattuk levő termékeny területek termőképességét veszélyeztetnék, saját beerdősülésüket pedig meghiusítanák. A Sz.-nek két módját ismerjük: a törzsenkinti és a csoportos szálalást. Előbbinél a kihasználás az erdőterület idősebb, vágatási korukat elért törzseire terjed ki, évenkint és egyszerre. A csoportonkinti szálalás az előbbitől csak abban különbözik, hogy a vágás alá kerülő törzsek nem egyenkint, hanem csoportosan vágatnak ki, s igy a hézagok is a csoportoknak megfelelően újulnak fel a szomszédos fák lehulló magjai által.
