Szalkai,
Szalkai, 1. Antal, iró a XVIII. sz. végén, erdélyi származásu, megh. Budán 1804 aug. 19-én 51 éves korában. 1790-től néhány évig Sándor Lipót nádor titkára volt. Ez állásában kezdte átdolgozni magyarra szabadon Blumauernak akkor rendkivül kedvelt travesztált Aeneisét és kiadta: Virgilius Eneássa, kit Blumauer németre travesztált, most magyarosan Sz. A. úr által öltöztetett (I. rész, Bécs, 1792). A helyenként kitünő átdolgozás a magyar verses komikai elbeszélés egyik úttörő kisérlete, melynek Csokonaira és P. Horvát Endrére is volt irodalmi hatása; annál kedveltebb volt pedig a maga idején, mert Sz. elég önálló volt ahhoz, hogy a travesztiát a hazai viszonyokhoz alkalmazza. Felvilágosodott szellemével a papság haragját magára vonta s e miatt végre a nádornál elfoglalt állását is elvesztette. Műve többi részét kéziratban hagyta hátra. Hoffner után átdolgozta a Pikkó herceg és Jutka Perzsi c. «szomoru víg operát» (2 felv., Pest 1793). V. ö. Széchy Károly, Irodalomtört. Közlemények (IV. évf. 437-43. old.).
2. Sz. László, főpap, l. Zalka.
