Szalonta
Szalonta (Nagy-), nagyközség Bihar vármegye nagyszalontai járásában, (1891) 1995 házzal és 12,650 lak. (közte 11,990 magyar, 497 oláh; hitfelekezet szerint 10,507 ev. ref., 831 r. kat., 620 gör. keleti és 534 izr.); a járási szolgabirói hivatal, járásbiróság, közjegyzőség és adóhivatal széke, van takarékpénztára, több gőzmalma, ipartestülete, községi algimnáziuma (benne Arany-János-szoba), alsófoku ipariskolája, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára, vasútja. Sz. egy méhészeti vándotanító székhelye. Lakói élénk juh- és sertéstenyésztést űznek. Itt székes a fekekörösi ármentesítő-társulat; van továbbá számos egyesülete. Sz. Kölesér szomszédságában még az Árpádok idejében alakult, akkor azonban csak jelentéktelen falu, de már 1332-37 közt külön plébánia volt. Csúcsíves egyházának, mely a mostani ev. ref. templom helyén állt, kegyurai az Arany Jánosnál megénekelt Toldyak voltak, kiket már 1433. földesurainak irnak. Róm. kat. volt a község még 1552. is, midőn a királyi összeirás 53 kapuszámot talált benne. Ez idő után nagyon kevéssel a reformációra tért át a nép, mely ezentúl ismételve kényszerült menekülni a török elől; igy a «kisebb futás» 1598 szept. közepén s a «nagyobb futás» 1658 szept. 4. táján történt. Az első után nyolc, a második után negyven évig nélkülözték a lakosok tűzhelyeiket. Időközben (1606 márc. 16.) Bocskay az elpusztult Kölesért is a Sz.-n megtelepített 300 hajdunak ajándékozta; a Sz.-iak azonban még 1610. is a köleséri pecséttel éltek. A várkastély, melynek Aranytól és Petőfitől is megénekelt egyik tornya még látható a Madas-udvarban, azután épült, hogy Bethlen Gábor 1626. tömegesen megnemesítette a Sz.-i hajdukat, kik Győri Jakab csele következtében tiz év mulva (1636 okt. 6-7.), mint azt Arany is megénekelte, a törökökön oly nevezetes győzelmet arattak a Sz.-i ingoványok közt. Mária Terézia a várost 1745 ápr. 13. végképen az Esterházyaknak ajándékozta s a földesurat tűrni nem akaró Sz.-iakat 1753 szept. 3. nemességökből kiforgatta. Ezután kezdődik a sok nemesi pör, melyeket Arany is megénekelt. A városnak nagy szülötte Arany János s gimnáziumának tnaárai közé tartozott Szilágyi István és Ladányi Gedeon is. V. ö. Rozvány, Nagy-Sz. története (3 füzet, 1870, 1889 és 1892); Gere Ferenc és Katona Mihály, A nagy-Sz.-i gimnázium 200 éves multjáról (Nagy-Sz. 1896).
