Szinharmonia,
Szinharmonia, a szemnek jóleső szinösszeállítás. Már korábban iparkodtak kimutatni bizonyos megegyezéseket és szinek és hangok harmoniája között és Castell még műszert is készített, mely a szemnek azt volt hivatva nyujtani, amit a hangszerek a fülnek. Hoffmeister szinzongorájában még különböző szinnyolcadokat is iparkodott összeállítani. Újabban Ruete javította Castell zongoráját; két korongból áll, melyek ugyanazon tengelyen kevéssé különböző sebességgel forgathatók. Az elülső korong egy vagy két egymással szemben fekvő kimetszéssel bir, a hátulsó több, teszem 12 szektorra van osztva, s ezek felváltva szinakkordokkal vannak bevonva és feketére meg fehérre festve. Az akkordokat alkotó szinek az egyes szektorokban koncentrikus gyűrürészletekben vannak elhelyezve. Mivel a készülék forgatásánál a hátulsó korong mindig más és más része merül az elülső korong bemetszésébe, egy szinakkord a másik után lép ki majd a sötét, majd a világos mezőből, hogy röviden utána ismét eltünjék. Bár az ily módon keltett benyomás kellemes, távolról sem hasonlítható össze valamely zenedarabbal, minek oka kétségtelenül abban rejlik, hogy a szem inkább csak a térbeliség iránt bir érzékkel, minek folytán szép, de alak nélküli szinek csak kevés élvezetet nyujthatnak. Ezzel szemben a szin nélküli szép alak a legkedvezőbb benyomást gyakorolhatja. Mivel a festő a testek alakját teljesen vissza nem adhatja, hatásainak keltésére segédeszközökhöz folyamodik, melyek között a szinek és a Sz. első sorban állanak. A Sz. elmélete tehát különösen a festészetben talál alkalmazást és a szinek harmonikus egymás mellé állítása a művésznek mindenha fontos teendője lesz. Az eddigiek is eléggé mutatják, hogy a hangok birodalmából közvetlen egy egyszerü átmenet az országok szinébe nincs, habár egyes egyedek bizonyos hangoknál egészen önkénytelenül határozott szinekre gondolnak. A két érzésnem különbségének megállapításánál mindenesetre szem előtt tartandó, hogy a hangok általában véve egymásután, a szinek ellenben egymás mellett hatnak. Ellenvetést nem tehet, hogy az akkord is egyidejü hangtömeg, mert a zenében mégis csak fő dolog az időben fejlő melodia és a legtöbb és igen tökéletes hangszerek nem is képesek akkordokat adni. Valamely zenedarab hangjai több nyolcadban mozoghatnak, a szem egy teljes oktávát sem karol föl és míg a zene a féhangokban állípítja meg a legkisebb hangközöket, addig a szinek mérhetetlen kis közökben következnek egymásra. Chevreul még más különbségre is figyelmeztet; az egyszerre hangoztatott C és cis esetében C kissé magasabbnak, cis kissé mélyebbnek tetszik, mintha magában hangzanék. Ha ellenben zöld és ibolya szint állítunk egymás mellé, akkor mindkettő veszít kék árnyalatából: a zöld sárgábbnak, az ibolya vörösebbnek látszik. Mindenesetre elég ok arra, hogy a szinek egyesítéseit egészen más elvekből határozzuk meg, mint a hangokét. L. még Látás (XI. köt. 274. old.).
