Szórend,
Szórend, a nyelvtanban a mondat szavainak bizonyos szabályok szerint való elhelyezkedése. A magyar Sz.-nek fő szabályai a következők: A magyar mondat egészen természetesen három részre oszlik: egy előkészítő részre, egy hangsúlyos részre s egy utólagos kiegészítő részre. 1. A hangsúlyos rész vagy a) az ige egymaga, ha t. i. maga a cselekvés van hangsúlyozva; vagy b) a fő hangsúlyos névszó a nyomban utána következő igével együtt (a kettő közt rendesen csak az is kötőszó s a tagadó nem, ne szócskák állhatnak; de nem állhatnak köztül az u. n. igekötők, melyek épp ugy külön fogalmak, külön szók a Sz.-re nézve, mint minden egyéb határozó, p. lement a nap, de: a nap nem ment le). 2. Mondataink kezdetén gyakran, csaknem rendszerint van egy v. több szó, melynek gyöngébb akcentust adunk s amely után érthetőleg kijelölt hangemeléssel kezdjük a mondat hátra levő részét. A hangsúlytalan szó által a szóló vagy a maga gondolata menetét hozza kapcsolatba a föltett kérdéssel vagy a halló figyelmét ébreszti föl vele s készíti el az új vagy tudtára adandó eszme felfogására. Ez az előkészítő rész mindig valami ismertet, már tudottat fejez ki, az utána következő s hangsúlyosan kezdődő főrész ellenben a még ismeretlent, a megtudandót mondja el. 3. Kiegészítő rész mindaz, ami az ige után következik. Kétféle kiegészítő lehetséges, u. m. hangsúlyos és hangsúlytalan. Hangsúlytalan kiegészítők vannak az ige után ezekben: Remegve nyult ki két keze. Temetni jöttem Caesart. hangsúlyos kiegészítők az ige után: Kis lak áll a nagy Duna mentében. Nógrád s Gömör közt hosszan nyulik el a Mátra egyik erdőséges ága. Ha két hangsúlyos névszó van a mondatban, az egyik rendesen utólagos kiegészítő s csak az egyik áll az ige elé. E szabály alól csak kétrendbeli kifejezések tesznek kivételt: a) az ilyen erősítő kifejezések: nagoyn, ugy, annyira, sok, mind, hamar stb. valahányszor az igefogalomnak nagyítására, fokozására szolgálnak; p. hamar észre-vettem, sokan haza mentek stb.; b) az is-sel kapcsolt fogalmak, p. ő is észrevette, én is haza mentem stb. Mind e két rendbeli kifejezések mindig hangsúlyosak, de állhatnak a fő hangsúlyos résznek előtte is utána is s még többször előkészítők, mint kiegészítők. Ezenkivül sok külön szabály is van s ezekkel, valamint a magyar Sz.-nek kérdéseivel egész kis irodalom foglalkozik.
