Téglakötés,
Téglakötés, téglafalban a tégláknak kötésbe való rakása, vagyis azoknak egymás mellé, fölé és mögé olyaténkép eszközölt elhelyezése, hogy az egész egy szilárd szerkezetet alkosson. E miatt szükséges, hogy 1. közvetetlenül egymás fölött fekvő két téglasor álló hézagainak nem szabad sehol sem egymásra esniök; 2. az egyes téglasorok álló hézagai vizszintes irányban egyenesen nyuljanak át a falon; 3. az álló hézagok a falban lehetőleg váltakozzanak; 4. a fal külső szinén egymásra következő két téglaréteg futó- és kötősorai váltakozzanak; 5. a fal belsejében minél több futósor legyen, melyek egymást hosszuságuk és szélességük felére takarják és végre 6. a falban minél több legyen az egész tégla. A fal rétegeinek téglái vagy párhuzamosan feküsznek a fal hosszához, vagy merőlegesek reá; az első esetben a téglákat futóknak hivjuk és ha a futók a külső falszinén vannak, az egész réteget futórétegnek; a második esetben a téglák kötők és a réteg kötőréteg. Ugy a futók, mint a kötők egész téglák; azonban, hogy a falszerkezetben a hézagokat váltakoztathassuk, vagyis a téglák kötésben legyenek, szükségünk van még darabtéglákra is, melyeket ugy nyerünk, ha az egész téglát hosszusága irányába felezzük (l. 1. ábra A jegyü tégla; ezt a tégladarabot fejelőnek hivjuk), vagy szélessége irányában egy-, két-, v. háromszakosan (1214 és 34 tégla) darabokra osztrjuk. Az állóhézagok (l. Hézag) adják meg a T.-nek jellegét; azok csoportosításának különfélesége szerint megkülönböztetünk: kéménykötést, bekötő kötést, kétsoru kötést, keresztkötést, lengyel v. gót kötést,hollandi kötést, átlós kötést, mintás kötést és pillér- vagy oszlopkötést.
2. ábra. Kéménykötés
A kéménykötés csak féltégla-vastagságu, terhet nem hordó falak kötése (l. a 2. ábrát); csupa futósorokból áll. A bekötő kötés (l. a 3. ábrát),
3. ábra. Bekötő kötés.
egy tégla-vastagságu falaknál használatos; minden rétegben csak kötők vannak, melyek egymást fél tégla-szélességnyire födik. Furósorok hiányában hézagai könnyen szétnyilnak. A kétsoru kötésben (l. a 4. ábrát)
4. ábra. Kétsoru kötés.
minden harmadik réteg hasonló egymással és futó- és kötőrétegek váltakoznak. A legelterjedtebb kötőmód. A keresztkötésnél szintén futó- és kötősorok váltakoznak, de itt minden második futóréteget az alatta levő fölött, a fal hosszusága irányában a téglahosszuság felével odább tolunk (l. az 5. ábrát).
5. ábra. Keresztkötés.
A falszinén igy támadt görögkereszt-alaku idomok adták a kötés nevét. Szilárdabb az előbbinél. A lengyel vagy gót kötés (l. a 6. ábrát)
6. ábra. Lengyel v. gót kötés.
lényegesen különbözik az előzőktől, mert ebben egy és ugyanazon rétegben váltakoznak a futó- és kötőtéglák. A hollandi kötésnél a kötőrétegben csak kötők vannak, ellenben a futórétegben kötők és futók váltakoznak (l. a 7. ábrát).
7. ábra. Hollandi kötés.
Az átlós rétegkötést vastag falaknál (várfalak) alkalmazzák. Ebben 6 réteg kötése változó; a fal külső szine keresztkötést mutat (l. a 8. ábrát); belsejében azonban 4 rétegben a téglák 45° -u irányban fektetvék (8. ábrában az alaprajz B-E mintái),
8. ábra. Átlós rétegkötés.
két rétegben pedig (FG) a rendes keresztkötésben. A mintás kötés (l. a 9. ABC és D ábrák) csak a fal külső fölületének díszítésére szolgál;
9. ábra. Mintás kötés.
az előbbi kötések bármelyike lehet, a díszítményt különböző szinü v. fénymázas téglákkal rakjuk ki. A pillér- és oszlopkötés a pilléreknek v. oszlopoknak keresztmetszete szerint váltakozó. A hézagoknak ezeknél is lehetőleg jól kell egymást födni; irányuk sokszor sugaras. Egy görögkereszt-alaku pillér egymás fölötti két rétegét a 10. ábra mutatja,
10. ábra. Görögkereszt-alaku pillér.
egy nyolcszögü pillérét a 11. A-B ábra.
11. ábra. Nyolcszögü pillér váltakozó rétegei.
