Timárság,
Timárság, a bőrgyártásnak az az ága, melynél cserzőanyagul timsót vagy más aluminiumsót, konyhasót, esetleg tojás sárgáját és keményítőt tartalmazó anyagokat használnak. A T.-ban a legkülönbözőbb bőröket dolgozzák fel, nehezeket és könnyüeket egyaránt; a kész termék a cserzővargaság készítette bőrtől abban tér el, hogy szine fehér és hogy a viz a cserzőanyagát ismét kioldja, miközben a bőrből enyv lesz. Ami az említett cserzőanyagoknak a szerepét illeti, erre nézve a következőket tudjuk: Az aluminiumsó (p. a timsó) a bőr coriinját duzzasztja és oldja, a konyhasó pedig kicsapja; a bőr konyhasó jelenlétében több timföldet vesz fel. A tojás sárgájának olajtartalma a bőr rostjait csuszamlóssá teszi, miáltal a bőr igen nyujthatóvá lesz. A tojás sárgája maga az aluminiumsónak kicsapásánál, a timföldnek a rögzítésénél szerepel. Itt hasonló esetünk van, mint a gyapju festésénél: a timsó a pác, a konyhasó a tojás sárgájával meg a liszttel a rögzítő anyagok szerepét játszák.
A T. négyféle, nevezetesen: 1. a közönséges T.; 2. a magyar T.; 3. a szőrme- és bundacserzés; 4. a glacé- (chair) és borjukidcserzés. 1. A közönséges T.-ban juh- és kecskebőröket szoktak feldolgozni. A gyapjas juhbőröket (bundákat) a gyapju kimélése céljából a húsoldalukon mészpéppel kennik és ezeket, két-két bőrt a húsoldallal egymásra fektetve, rakásra halmozzák. A bőrök felmelegednek; nemsokára a gyapjut eresztik, ugy hogy ezt késsel letéphetjük. A nyírt bőröket rendes úton-módon a meszesben kezelik. A meszezett és vizben kallózott, ványolt bőröket búzakorpával dagasztják. Ez a degesztőpép búzakorpán és meleg vizen kivül konyhasót is tartalmaz. Cserzésre pedig timsót és konyhasót használnak. A bőröket ezen anyagoknak tömény oldatában mozgatják és tapossák. A cserzés igen hamar megy. A cserzett bőrök megszárításuk után igen kemények ugyan, de bizonyos mekanikai műveletek révén különösen az íves vason (kaszán) való nyujtás által megpuhíthatók; csiszolva sima felületet kapnak.
2. A magyar T. ökör-, bivaly-, tehén- s lóbőröket nyereg- s szíjmunkáknak dolgoz fel. Ezt a bőrfajt Franciaországban is készítették s ott magyar bőrnek, azokat a timárokat pedig, kik azt a bőrt csinálták, hongroyeuröknek nevezték. De la Lande szerint a magyar bőr készítésével hazánkban már a XVI. sz. közepe óta foglalkoztak s ezt a bőrt mindenfelé nagyra becsülték. Colbert egy Larose nevezetü timárt Magyarországba küldött, hogy a magyar bőr készítésének a módját s azokat a fortélyokat, melyeknek ez a bőr a kitünő tulajdonságait köszöni, ellesse. A francia király 1705. azokat a timárokat, kik a magyar bőr készítésével foglalkoztak, kizárólagos joggal ruházta fel. Ezek a timárok a saintdenisi állami gyárral egyesültek s az onnan kikerülő bőröket külön bélyegzővel, mint magyar bőröket a királyi bőrgyárból, jelölték. A nevezett szabadalom 1716-ig volt értvényben. Ezekből látható, hogy ez a bőrfaj a külföldön is hires magyar specialitás volt. Az eljárás veleje ugyanaz, mint a közönséges T. szerint készített bőré; a különbség az, hogy a nyers bőröket nem meszezik s a készen cserzett bőröket meleg faggyuval itatják.
3. A szőrme-bunda-cserzést l. Szőrmeáruk.
4. A glacé-bőr készítéséhez csak tejen nevelt fiatal kecskék (gödölyék) s fiatal bárányok bőre használható. Ezt a bőrt csakis kesztyübőrre és finom cipőbőrre dolgozzák fel s miután ezektől a bőröktől nagy nyujthatóságot, puhaságot és tiszta fehér szint követelnek, érhető, hogy a gyártás minden szakaszában a lehető legnagyobb gond és elővigyázat szükséges. A meszezett bőröket alaposan mossák, mire a szőrtelenítéshez hozzáfognak. Ezen műveletet újabb mosás, továbbá a corholás és megtisztítás követi. Ign fontos művelete a glacé-bőr gyártásának a ganajozás. A ganajcsáva készítésére kutyaganéjt szoktak használni, melyet 2-3 hétig erjedni hagynak. Ezt az erjedt ganajt leforrázzák, szitán megszűrik, 40 C° -ra melegítik s a bőröket ebben a csávában 3-4 óráig tartják, mi alatt időről időre mozgatják; azután kiveszik őket s a húsoldalon kitaszítják, mossák v. motollázzák. Most következik a korpavizzel való degesztés. Korpát vizzel összekevernek s a bőröket vagy 2 óráig ebben a pépben hagyják, ezen idő lefolyása után a csávából kiveszik. Néha ezen korpaviz helyett savanyodott búzakorpadegesztőt használnak, azaz olyan korpavizet, melyet régi degesztővel való összekeverése révén erjedésbe hoztak. A duzzasztott bőröket a 36 C° meleg tojás sárgájából, búzalisztből és konyhasót tartalmazó timsóoldattal ványolva cserzik. Erre szolgál a ványoló hordó (Walkfass). Ahol ez nincs, ott a bőröket lábbal tapossák. A ványolt bőröket hordóba teszik, ahol éjjen át maradnak. Másnap megszárítják, ugy hogy barkás oldalukkal befelé összahajtják s rudakra felakasztják. A szárítókamara hőmérséklete 36-40 C°. A szárítókamrát fáradt gőzzel fűtik és szélszárnyas ventillátorokkal szellőzik. A bőrök igy 2-3 nap alatt megszáradnak. Azután 3-4 hétig veszteg maradnak. A cserzett bőröket kikészítésük végett néhány percre vizbe fektetik, azután ládába teszik és lábbal tapossák, majd kendőkkel betakarják. Innen kivéve őket, előbb ványolják vagy ványolóhordó hiányában a rácsozaton lábbal tapossák, mire újból a ládába kerülnek. Erre következik a nyujtás a kaszán. Ez kétféle, t. i. 1. nyujtás a tompa kaszán, melynél a hús legnagyobb része a bőrről leválik. Ezeket a bőröket most a levegőn szárítják s újból a ládákba tapossák; 2. Nyujtás az éles kaszán. Evvel a glacé-bőr kész. Ide tartozik még a Kidbőr is (l. o.). A glacé-bőrt festeni szokták (l. Bőr festése). A festékhez sokszor külön készülékeket használnak. Ilyenek p. Kristen J. festőgépe (Lieben, Prága mellett) és Goldschmidt gépe (Fürth, Bajorországban). L. még Kesztyü.
