Tündér Ilona,
Tündér Ilona, népmeséink s azok egy részének forrásai, a régibb «szép históriák»-ból került u. n. ponyvairodalmi füzetek, sűrün emlegetik a tündérkirályné Ilona nevét, melyben Nagy Géza a finn Ilmatar, már előtte Ipolyi is valamely ősi magyar tündér nevét gyanítja, holott még régebben Otrokocsi Fóris Ferenc a maga korának tudományos divatjával a tyndarosi Helenát (a trójai háboru okát) sejtette. Minthogy ugyancsak Otrokocsi e tündérnevet azzal az ő korában már igen népszerű széphistóriával kapcsolatban említi, amely a Gyergyai (l. o.) olaszból fordított Árgirusának valamely változata lehetett, ha nem is éppen maga e história: közelfekvő ama feltevés, hogy a Gyergyai Albert «olasz krónikájá»-nak valamely változatából került e név nemcsak hozzánk magyarokhoz, hanem az oláhsághoz is, ahol az Ileana szintén igen kedvelt tündérnév. Minderre azonban csak amaz olasz eredetinek föllelése vethetne világosságot, amelyről egyelőre csak annyi kétségtelen, hogy a legelterjedtebb népmesék egyikének népkönyvi feldolgozása lehetett. L. még Argirus.
