Urán
Urán (uranium), kevéssé elterjedt kémiai elem, mely vegyületeiben többnyire mint hatvegyértékü gyök szerepel; kémiai jele U; atomsúlya 239,4. Az elemet Klaproth fedezte fel 1789. és Peligot állította elő 1840. Legfontosabb érce az uranit U3O8. Előállítása klorvegyületéből (az uranokloridból, UCl4) nátriummal való redukció útján történik. Az urán az acélnál lágyabb, de nem kalapálható fehér szinü fém; fs. 18,4-18,7. A poralaku urán a levegőn v. klórgázban hevítve elég; első esetben uránoxiduloxid, utóbbi esetben pedig uranoklorid UCl4 képződik belőle; sósavban már hidegen, hígított kénsavban pedig a melegítéskor hidrogén fejlődése közben feloldódik. Fontosabb vegyületei: 1. Uranooxid UO2, barna szinü por, mely salétromsavban és koncentrált kénsavban melegítéskor feloldódik. Gyenge bázis, sói közül több ismeretes. 2. Urántrioxid UO3, sárga por, mely egy molekula viz felvétele által uránsavvá (UO2(OH)2 lesz. Az uránsav kétbázisu sav, amelynek sói, az uranátok, jobbára mind ismeretesek. 3. Uranil vegyületekben a kétvegyértékü uranilgyök (UO2) fordul elő; ilyenek p. uranilbromid UO2Br2, uranilszulfid UO2S, uranilnitrát UO2(NO3)2 + 6 H2O, mely az urántrioxidnak salétromsavban való feloldása útján készül és amelyet térfogatos elemzésben használnak. Az uránnak oxigénvegyületeit, főleg pedig az uranátok közül a nátriumdiuranátot Na2U2O7 + 6H2O (uránsárga) az üvegnek sárga-zöldre való megfestésére használják.
