Vonat-ellenállás
Vonat-ellenállás, az az erő, melylyel valamely vasúti vonat a bizonyos sebességgel való vontatásnak ellent áll. Tényezői: a levegő ellenállása, a pályán gördülés (görbületek) ellenállása, végül a járómű saját mozgatására szükséges erő, mely p. igen nagy a lokomotivnál, csekélyebb a kocsiknál. A három fő tényező azonban a vonat sebessége szerint nagyon változik, s igy a vonat ellenállása is; legnagyobb az az indításnál. s a sebesség növekedésével csökken, ugy hogy p. ugyanannak a vonatnak az ellenállása ugyanazon a pályán kisebb, mikor gyorsan fut és nagyobb, mikor indul, vagy még csak lassan megy. Igen növeli a normális ellenállást az oldal- vagy ellenszél, mert mig utóbbi egyenest visszatartja a vonatot, addig előbbi (az oldalszél) a járóműveket az egyik sinszál felé tereli és a kerekek és sinek közt fölösleges oldalsurlódást okoz. A vonatkésések nagyobb részének a szél az oka.
