Waltharius manu fortis
Waltharius manu fortis (Erőskezü W.), latin költemény a X. sz. elejéről, melynek szerzője Eckehart (l. o., 1.), átdolgozója ugyancsak egy Eckehart (l. o., 4.). Tárgya és hőse a burgundi mondakörből van merítve és aquitaniai Walther sikeres küzdelmét tárgyalja Guntharival a burgundok királyával és ennek seregével. Gunthari és emberei hasztalan akarják W.-tól a Hunnországból hozott kincseket s az Attilától megszöktetett aráját Hildegundát elrabolni. Tizenketten állnak ki ellene, mind hasztalan; ugy hogy utoljára útnak is eresztik W.-t. Az üldözők Attila parancsára járnak el, aki roppantul haragszik W.-ra. A költeményt Scheffel remek fordítása tette népszerüvé, aki azt Ekkehardjában nibelungi versben adta vissza; kiadták Grimm és Schmeller (Lat. Gedichte des X. u. XI. Jahrhunderts, Göttinga 1838); újabban Scheffel és Holder (Stuttgart 1874). V. ö. Schweitzer, De Walthario (Páris 1889); Szász Károly, A világirodalom nagy eposzai (II. köt.); Heinrich Gusztáv, A német irodalom története (I. köt. 113-125) és Wlislocki Henrik, Attila 3- ó-germán eposzban (Egyetemes Philologiai Közlöny, VII. köt.). Egy részlet fordítása Vende Ernőtől (Egyetemes Philologiai Közlöny 1889).
