Wilde Jagd
Wilde Jagd (vad vadász, rémes falka, éjvadász, dühös tábor stb.), neve azon állítólagos éjjeli zúgásnak, mely a levegőt eltölti s amely kisértetsereg üvöltésektől és kutyaugatástól kisért vadászatra való rohanástól ered. É.-Németországban a W.-ról (Hackelberg), D.-Németországban a süvítő seregről igen sok monda van elterjedve, melyeknek régi germán eredetét bizonyítja a népnek ilyenkor még ma is gyakran használt mondása: Wore jaget a. m. Vódan nyargal a légen át. Mint maga Vódan, a W. is mindig lovon ül, széles karimáju kalappal, sötét köpenybe burkoltan, kiséretében a meghaltak fejnélküli, megcsonkított szellemei. Aki nem vonul szerényen félre útjából, annak kárt okoz. Leggyakrabban a tizenkettedik órában jelenik meg. A W. mellett néha egy nő is segédkezik a falka vezetésében, különösen a türingiai monda szerint, amely arról mesél, hogy a dühös tábor egyesülve a megkereszteletlenül elhalt gyermekek szellemével, Holla asszony vezetése alatt minden hamvazó szerdát követő éjjel megjelent s a nép a tizenkettedik órában összegyült és nyugodtan megvárta amig elvonulnak, akár csak valami király tartotta volna meg bevonulását. A sereg előtt azonban egy öreg ember haladt, fehér bottal kezében, a hű Eckart, aki figyelmeztette az embereket, hogy térjenek ki, nehogy bajuk essék. A rémes falkáról szóló mondák nemcsak Németország minden részében, de még némely francia és spanyol vidéken is el vannak terjedve. V. ö. Schwartz, Der heutige Volksglaube und das alte Heidenthum (2. kiadás Berlin 1862); Liebrecht, La Mesnie furieuse, ou la chasse sauvage (Hannover 1856).
