Wittenberg
Wittenberg (Vittenberga), az ugyanily nevü járás székhelye Merseburg porosz kerületben, a kő- és vasúti híddal áthidalt Elbe partján, vasutak mellett, (1890) 14 458 lak., vasöntéssel, gép-, szesz-, téglagyártással, éterikus olaj-, agyag- és cementárukészítéssel; őrlő- és gőzmalommal. Emlékszobrai: Lutheré (1822) Schadowtól és Melanchtoné (1865) Drakétól a vásártéren, III. Frigyes császáré (1894) a vártemplom előtt, Bugenhagené a városi templom előtt és Eunikeé, aki a város szép ültetvényeinek volt a megteremtője. Különböző iskolái és jótékonysági intézetei közül a kiválóbbak: a felsőbb leányiskola, a gimnázium, a mezőgazdasági, bábaképző és kereskedelmi iskola. Az 1502-ben Bölcs Frigyes által alapított egyetemet 1815. a halleivel egyesítették. Az Elster-kapu előtt a korláttal körülfogott Luther-tölgy jelzi azon helyet, ahol Luther 1520 dec. 10. a pápai bullát elégette. A várfalak és a sáncok helyén ültevények vannak. Az épületek közül legkiválóbb az 1490-99. Bölcs Frigyes által épített vár- és egyetemi templom Luther, Melanchton, Bölcs Frigyes és Állhatatos János sírjaival; ennek ajtain függesztette ki Luther 1517 okt. 31. a hires 95 tételét, ezen faajtókat 1858-ban IV. Frigyes Vilmos ércajtókkal helyettesítette. A templom, miután teljesen restaurálták, 1892 okt. 31. a császár jelenlétében szenteltetett föl. A városi templomban Cranach Lukácsnak az utolsó vacsorát, keresztséget és gyónást ábrázoló nagy képe látható. Jelentékenyebb épületek még a városháza történelmileg érdekes gyüjteményével, az egykori augusztinusok kolostora, amelyben Luther lakott, akinek szobája régi állapotában most is látható, a renovált Luther-ház, amelyben Lutherre és a reformátorokra vonatkozó értékes kép-, autográf- és iratgyüjteményt őriznek, amelyben igen érdekesek a Cranach-féle képek, végül Melanchton, Cranach táblával jelzett lakóházai. W. I. Alberttől III. Albert haláláig (1422) a szász hercegeknek és választó fejedelmeknek székvárosa volt. A mühlbergi csata (1547) után V. Károly a várost elfoglalta; 1760 okt. 10-14. a birodalmi hadsereg bombázta és elfoglalta. Napoleon parancsára erődítményeit helyreállították. 1814-ben azonban Tauenzien generális a franciáktól visszafoglalta. 1873. megszünt vár lenni. V. ö. Schadow, W.-s Denkmäler d. Bildnerei, Baukunst u. Malerei stb. (Vittenberga 1825); Meyner, Gesch. d. Stadt W. (1845); Stier, Die Schlosskirche zu W. (u. o. 1860); Bernhardt, W. vor 50 Jahren (1864); Schild, Die Denkwürdigkeiten W.-s (1892).
