Záim,
Záim, az oszmánli közigazgatásban ama nagyobb hűbéres szpáhik, akiknek nagyobb hűbéri birtokuk volt, vagyis amelyek jövedelme évenkint meghaladta a huszezer oszporát. Magát a hűbérbirtokot ziámetnek nevezték. A Z. szó a török hódoltság korabeli magyar nyelvben is ismeretes volt, ahol zainyos, záhingos embernek nevezték az előkelőbb, gazdagabb urakat.
