Zeneszerzéstan,
Zeneszerzéstan, a zenetudománynak az a része, amely a zeneszerzés összes kellékeit tárgyalja, s amelyek a következők: u. m. összhangzattan, ellenpont, forma, dallamtan és hangszerelés. Mind e tananyagok a nagy világirodalomban külön-külön is számtalan irány és rendszerü szakművet mutathat fel, de vannak olyanok is, amelyek mind ez anyagokat a maguk összességében tárgyalják; az ily művek a legritkábbak, de egyszersmind a legértékesebbek is, mert egyenlő s nem divergáló fonalon vezetik be a tanulót a zeneszerzés titkaiba. Az ily komplet Z.-i művek közül legkimagaslóbbak az egész világirodalomban a mult századból: Marburg, Albrechtsberger, Weber művei, és e századból a Reicha Antalé, a Marxé s a Lobe-é. A magyar zeneirodalom, fájdalom, egy ily irányu s a zeneszerzés minden ágát felölelő munkával még nem rendelkezik, habár egyes ágrészeket már képes felmutatni, mint p. Ábrányi Elméleti és gyakorlati összhangzattana s Beliczay Gyula félbenmaradt ellenpontozati s zeneszerzési munkája. Ellenben a különféle hangszerek elsajátítására vonatkozó pedagogiai munkák örvendetesen szaporodnak.
