Zóhár
Zóhár (héb. a. m. fény), bibliamagyarázat, a kabbalának fő forrása, melynek szerkesztését a talmud Simon ben Jócháj nevü tanítójának (Kr. u. II. sz.) tulajdonítják és mely a kabbalisztikusok felfogása szerint azon titkos magyarázatokat tartalmazza Mózes öt könyvéről, melyeket Isten szóbelileg leplezett le Mózes előtt. Benfoglaltatnak: Isten lényének, titkos tulajdonságainak, különböző neveinek s az ezekből eredő emanációknak magyarázatai, az emanációk befolyása különböző világok teremtésére s kormányzására, az ember lelkének mivolta, származása és jövője, az angyalok és rangjuk stb. A magyarázatok nélkülözik a rendszert, nem követik szorosan a biblia szövegét, nyelvök romlott aram. A Z. tulajdonképeni szerkesztőjéül Mózes ben Semtob de Leon nevü csalót tartják, ki a XIII. sz.-ban élt Spanyolországban. A Z.-t a zsidóság a középkoron át egészen a mult századig szentnek, misztikus tanait isteni kinyilatkoztatásnak tekintette. Az ál-messiások és ezeknek furfangos prófétái, kik a XVII. és XVIII. sz.-ban a zsidóság körében felléptek, a Z.-ra alapították ámításaikat. A Z. elnyomása a mult század második felében kezdődött; egységesebben megtámadta Emden Jakab rabbi, aki atyja révén magyar eredetü volt. E században derítették ki, hogy a Z.-ban újplatonikus, gnosztikus, aristotelesi és zsidó-allegoriai eszmék hemzsegnek, keverve keresztény felfogással. A Z. függelékei: Rája mehemna (hű pásztor), melyet állítólag Mózes szerkesztett; Idra rabba és Idra zutta, Szifra diceniuta és Tikuné-Z. A khaszidok (l. o.), kivált a csodarabbik tisztelői körében a Z. még manapság nagy tekintélynek örvend.
