ÁLDOZAT.
ÁLDOZAT. Vallásos kultikus cselekmény valamely istenség tiszteletére, amelynél az ember a személyes tulajdonát képező tárgyat önként odaadja az istenségnek; ezt az áldozatot a szertartás során felemésztik, hogy ezáltal az istenséggel jóindulatú kapcsolatba kerüljenek, vagy ezt megújítsák, illetve kifejezzék azt; hitet, bűnbánatot vagy imádást is kifejez; a fő szándék az áldozatban az, hogy az istenség jóakaratát biztosítsa; ősidők óta ismeretes (1Móz 4,4; 8,20–22; 12,7–8; 13,4.18; 15,4kk; 26,25; Jób 1,5; 42,7–9); a jeruzsálemi templom felépítése előtt az áldozatot a családfők mutatták be; a templom Kr. u. 70-ben történt lerombolása óta a zsidók nem mutattak be áldozatot; a Mózes által előírt áldozatoknál csak bizonyos állatok és szárnyasok húsát lehetett áldozatul bemutatni. A sokféle különböző áldozatra vonatkozó bibliai előírás abból a szükségből fakadt, hogy az áldozatot bemutató bűneitől megtisztuljon, vagy az istentiszteleten résztvevő személynek az a kívánsága, hogy Istennel közösségre jusson. Az áldozatok az állat- és növényvilágból kerültek ki.
Az áldozatok különböző nemei: bűnért való áldozat, tudatlanságból eredő nem szándékos vagy tévedésből esett bűnökért (3Móz 4,1–35; 6,17–23); vétekért való áldozat engesztelést és helyreállítást jelentett a nem szándékos bűnökért, hamis esküért és a felebaráttal szembeni nem megfelelő viselkedésért; az engesztelő áldozat jelképezte az Istennel való helyes, bensőséges viszonyt; sokszor kísérte az áldozatokat az étel- és italáldozat (2Móz 29,40kk); felemelt és meglóbált áldozat, amelynél az áldozati állat szegyét és lapockáját megszentelték (2Móz 29,24–28; 3Móz 7,14); égőáldozat minden reggel és este (2Móz 29,28–42; 3Móz 1). Valamennyi ószövetségi áldozat Krisztusra, és az Ő minden emberért bemutatott végérvényes áldozatára mutat (Zsid 9,11kk).
Az áldozatok különböző nemei: bűnért való áldozat, tudatlanságból eredő nem szándékos vagy tévedésből esett bűnökért (3Móz 4,1–35; 6,17–23); vétekért való áldozat engesztelést és helyreállítást jelentett a nem szándékos bűnökért, hamis esküért és a felebaráttal szembeni nem megfelelő viselkedésért; az engesztelő áldozat jelképezte az Istennel való helyes, bensőséges viszonyt; sokszor kísérte az áldozatokat az étel- és italáldozat (2Móz 29,40kk); felemelt és meglóbált áldozat, amelynél az áldozati állat szegyét és lapockáját megszentelték (2Móz 29,24–28; 3Móz 7,14); égőáldozat minden reggel és este (2Móz 29,28–42; 3Móz 1). Valamennyi ószövetségi áldozat Krisztusra, és az Ő minden emberért bemutatott végérvényes áldozatára mutat (Zsid 9,11kk).
