ILLÉS
ILLÉS (héb: Elia) (az Úr az Isten, erősségem az Úr). Tesbitesbeli, Isten prófétája, aki Aháb (1) királynak nagy szárazságot jövendölt; Isten parancsára hollók táplálták, és később egy sareptai özvegy gondoskodott róla (1Kir 17,1–24). Három esztendő elteltével Aháb királynak istenítéletet javasol, hogy annak során bebizonyosodjék, melyik az igazi Isten: a kánaáni bálvány, Baál vagy pedig Izráel Istene (1Kir 18,17–40). Kármel (1) hegyén kitűnt a pogány istenség teljes tehetetlensége, s ezáltal az egész nép előtt hitelét vesztette; ezután 450 Baál-prófétát lemészároltak. Jézabel királyné megesküszik, hogy megbosszulja a prófétán a Baál-papok halálát (19,1–8); Illés a pusztába menekül, ahol meghallja Isten halk és szelíd hangját. Elizeust felkeni prófétai utódjául. Megfeddi Ahábot Nábót megöletése miatt (1Kir 21,17–29). Megjövendöli Aháziának, Aháb fiának halálát (2Kir 1). Forgószélben az égbe ragadtatik (2Kir 2,1–15).Keresztelő Jánost Illésnek nevezik (Mt 11,14; 17,10–13; Lk 1,17); Illés megjelenik Jézusnak a megdicsőülés hegyén (Mt 17,3–4; Mk 9,4–5; Lk 9,30–33).
