KAPU.
KAPU. Zárt terület, épület vagy város falán lévő nyílás, ill. ennek zárható szerkezete. A kaput többnyire fából készítették és fémmel vonták be, hogy megvédjék a tűztől (Zsolt 107,16; Ézs 45,2); falba rögzített sarokvasakban fordult, és fa- vagy fémretesszel zárták be (Náh 3,13; 1Kir 4,13); éjszakára bezárták és reggel ismét kinyitották (5Móz 3,5; Józs 2,5.7). Az üzleti ügyeket a városkapuban bonyolították le (1Móz 23,10–11; Ruth 4,1kk.); a nyilvánosságnak szóló tudnivalókat a kapunál hirdették ki (Jer 7,2); itt szolgáltattak igazságot a város vénei (Péld 22,22; 2Sám 19,8); a kapuban ülni annyit jelentett, mint a helység tekintélyes személyiségének lenni (Péld 31,23).
