KENYÉR.
KENYÉR. Világszerte ez a főtáplálék, amely az életet fenntartja. Általában búzából készítették, de a szegényeknek be kellett érniök árpakenyérrel. A lisztet kézimalmokban őrölték. Ez két lapos, kerek, nyers kőből állott, amelyek a magvakat szétmorzsolták. A kenyér készítéséhez felhasználtak lisztet, élesztőt, sót, olivaolajat és vizet vagy tejet. Sütöttek kenyeret élesztő vagy kovász nélkül is, mint pl. a páskaünnep kovásztalan kenyerét (2Móz 12,15–20). A tészta, amelyet a sütőkemencébe tettek, kb. 7 cm átmérőjű volt, amely gyorsan átsült. A kenyér sokszor jelenti képes értelemben a táplálékot (1Móz 3,19; Mt 6,11). A szent sátorban és a templomban az asztalra helyezett kenyerek az Úr jelenlétére utaltak népe közt. »Az igazi mennyei kenyér« (Jn 6,32) Jézus, Aki a kereszten az Ő »testét« adta a világ életéért (Jn 6,51).
