KORONA, KOSZORÚ.
KORONA, KOSZORÚ. Fejen viselt abroncs, amely magas méltóságot jelképezett, papok, királynők viselték (2Móz 28,36–38; 2Krón 23,11; Eszt 2,17). Az ÚSZ két görög szót használ a koronára. a »stephanos«-t és a »diadema«-t, amelyek közül az első azt a koszorút jelenti, amelyet a sportversenyek győztesei kaptak (2Tim 4,8; Jel 2,10), a második pedig azt a koronát, amelyet a királyok viseltek (Jel 19,12). Amikor Jézust kigúnyolták, töviskoronát tettek a fejére (Mt 27,29); hogy az milyen tövises növényből készült, nem tudjuk.
