Abaddon
Abaddon (héb. abad ’tönkretesz’ tőből): a romlás, a pusztulás helye; Zsolt 88,12; Péld 15,11; Jób 26,6; 28,22; 31,12: e helyeken a ® holtak országának (az alvilágnak) költői elnevezése. A 28,22 megszemélyesíti; innen az út Hénochon (etióp) és Illés apokalipszisán (10,7) át a Jel-ig vezet, ahol a mélység angyalának (Jel 9,11), a ® sáskák királyának (9,3–11) a neve héb.-ül ~; gör. megfelelője Apollión (pusztító, romlást hozó; célzás Apollóra?). A későbbi rabbinista irodalomban a ® pokol 4 része közül az egyik.
