ágy
ágy: lábakon álló, puha derékaljjal és párnákkal, takarókkal ellátott fekhely. A bibliai időkben fényűzésnek számított. Az egyszerű ember a földön aludt szőnyegen v. matracon (vö. Jn 5,8: „fogd az ágyadat”, gör. krabatosz; ugyanígy: Mk 2,4; ApCsel 5,15; de Mt 9,6: kliné), köpenyébe burkolózva (Kiv 22,25 kk.; MTörv 24,12 kk.); de különleges takarókat is ismertek (Bír 4,18; 1Sám 19,13; 1Kir 1,1; Péld 7,16; Iz 28,20). A jómódúaknak volt ~uk (1Sám 19,13.15; 2Sám 11,2; 1Kir 1,47: Dávid; 2Sám 4,7: Isbaal; 13,5: Amnon; 2Kir 4,10: a sunemi asszony). Az ~ rendszerint fából készült állvány volt, amelyet fémpántok tartottak össze; nappal klinéként étkezésre szolgált (1Sám 20,24; Ez 23,41). Éjjel – takarókkal ellátva – alvásra használták. Ám 3,12 és 6,4: luxus kivitelű ~ szerepel (párnák, elefántcsont-díszítés). 1Sám 19,13.16 és Jud 10,21: vsz. szúnyog- v. légyhálóra kell gondolni. Egyiptomban a középső birodalom óta az egyszerűbb embereknek is volt ~uk (Ter 47,31: Jákob; 24,1 kk.: egy hasonló, de Kánaánban lejátszódó esetben nincs szó ~ról).
