Antióchia
Antióchia: több város, amelyet az ógör. korban alapítottak; közülük a Biblia kettőt említ. – 1. A szíriai ~t (ma Antakya), az Amanosz- és a Kaziosz-hegység között elterülő termékeny síkságon Kr. e. 300: I. Szeleukosz Nikánor alapította. Gazdag kereskedőváros a hellén kultúra szívében, a Szeleukidák székhelye, Kr. e. 64-től Szíria róm. tartomány fővárosa és a róm. helytartó székhelye. Őslakos szírek, bevándorolt gör.-ök és zsidók lakták. A zsidók gazdagok voltak és buzgón terjesztették vallásukat. A sokra becsült ~i polgárjogot a zsidóknak is megadták (2Mak 4,9). A palesztinai, ciprusi és kirenei hívőkből létrejött keresztény közösség itt zsidó és pogány környezetben élt; először e közösség tagjait nevezték keresztényeknek (ApCsel 11,19–21. 22–26). Előbb Barnabás látogatta meg őket (11,22 kk.), majd Pál és Barnabás együtt (11,25); itt kezdődött és ért véget az 1. és a 2. missz. út (13,1–3; 14,26–28; 15,35–40; 18,22). A jómódú ~i hívek támogatták palesztinai testvéreiket (11,27–30; ® Agabusz), s az ő körükben merültek fel azok a kérdések, amelyek megvitatására az ® apostoli zsinatot összehívták (kötelesek-e a pogányokból lett keresztények a mózesi törv.-eket megtartani). A 3. sz.-tól ~ban alakult ki az az ismert exegéta iskola (Lukiánosz, Tarzoszi Diodorosz, Aranyszájú Szt. János stb.), amely a Szentírást szó szerint és tört.-ileg is hitelesnek akarta magyarázni. – 2. A pizídiai ~t Frígia és Pizídia határán a kisázsiai Magnészia város alapította. Kr. e. 190-től szabad, Augustus korától itáliai jogokkal felruházott róm. kolónia. Ma Antiocheia romváros. A zsidó közösséget 1. missz. útja alkalmával Pál és Barnabás meglátogatta (13,14–49), de hatásuk nem bizonyult maradandónak (13,50 kk.); a keresztény közösség minden bizonnyal pogányokból alakult (14,21).
