Arábia
Arábia: Az arab szó, amely már az újasszír birodalom királyainak felirataiból is kimutatható, egészen tág értelemben a Szír–arab-sivatagban élő nomádokat jelölhette (vö. Iz 13,20; Jer 3,2); vö. 2Krón 9,14; Arábia; Iz 21,13: Dedán; Jer 25,24: Arábia). Hogy a habiruval (® héberek) összefügg-e az arab szó, az kérdéses. Az ókori D-~ és Izr. közt a Kr. e. 1. évezred elejétől fennálló kapcsolatot újabban egy Bételben talált ókori délarab pecséttel igazolják. Az ÓSz későbbi kv.-eiben (Neh, Krón) az arab szó ismételten a perzsa provinciának, ~nak lakosait jelöli. Mai értelemben véve nem szerepelnek arabok az ÓSz-ben. A mai Arab-félszigeten letelepedve v. nomád módon élő törzsek az ÓSz-ben izmaeliták, joktaniták, keturiták, ill. ezek alcsoportjai: Kedár, Szeba, Dedán, Ofir. Ezekből alakult később a ® nabateusok birodalma (Gal 1,17: Arábia néven), amelynek lakosai az ÓSz-ben úgy szerepelnek mint arabok (ApCsel 2,11). Még Pál is ~nak nevezi (Gal 1,17; 4,25) a Palesztinával határos pusztát, ill. sivatagot. – Az arab nyelv, amelyet a mai Arab-félszigeten élő beduinok beszéltek, és amely a délarab feliratokban maradt ránk (® szabeusok) csak az ókori K megszűnte után fejlődött irodalmi nyelvvé, de a régi szemita nyelvek vizsgálata szempontjából nagyon fontos, mert az ószemita hangállományból és alaktani elemekből igen sok megőrződött benne.
9. Arábia
