arany
arany: Az ÓSz-ben több héb. szó szerepel ’arany’ értelemben; rendszerint zahab, költői színezettel harus, sagur ’szín~’ értelemben, ketem vsz. szintén ’szín~’, és mindig Ofir a birtokosjelzője (Ofir ~a) és paz ’tűzben próbált ~’. Ez a sok kifejezés egyértelműen tanúsítja, hogy Izr. fiai sokra értékelték az ~at. A hadizsákmányt (Bír 8,24–26; 2Sám 12,30) nem tekintve főleg Ofirból szerezték be (1Kir 9,28; 10,22), de vásároltak ~at Havilában (Ter 2,11), Sábában (Iz 60,6; Ez 27,22) és Rámában is (27,22). Ékszereket (Ter 24,22; Zsolt 45,10), kultikus felszerelési tárgyakat (Kiv 25: a szt. sátorba; 1Kir 7,48–50; 10,14–22: a salamoni templomba), edényfélét (Szám 7,14) és bálványszobrokat (Zsolt 115,4) készítettek belőle. De nem jelentett mindig tömör ~at, hanem csak ~lemezt, amivel bevonták (= bearanyozták) a bálványszobrokat (Iz 30,22; 40,19), egy esetben az elefántcsont trónt (1Kir 10,18), valamint a Templom ajtószárnyait és ajtófélfáit (2Kir 18,16). Kiv 28,6; 39,2: a főpap efodjával kapcsolatban ~hímzésre kell gondolnunk. ~ pénzérmék csak a későbbi időkben váltak ismertté. ® aranyműves, ® gyanta.
