csapda
csapda: állat, főleg madár megfogására használt eszköz (Ám 3,5; Lk 21,35: tőr). Gyakran együtt szerepel a hálóval (pl. Józs 23,13; Jób 18,7 kk.; Zsolt 140,6; Oz 5,1; ® vadászat). Csaknem mindig képes értelemben találkozunk vele: a titokban leselkedő pusztulást és a tévútra vezetést fejezi ki (Zsolt 69,23; 140,6; 141,9). Minden, ami az embert romlásba viszi, vesztét okozza, lehet ~ (Jer 50,24; Oz 5,1: kelepce). A gonoszok tőrt vetnek, ~t állítanak (Zsolt 64,6; 119,61.110); ugyanígy az erőszak emberei is (140,6); az idegen népek és istenek is jelenthetnek ~t (Józs 23,13; Bír 2,3). De egy elhamarkodott fogadalom is ~ (Péld 20,25); a gonoszt saját bűnének hurka kötözi meg (5,22); ~ lesz számára saját terve; a hurok megfogja a sarkát; a háló, ami megfogja, el van rejtve útján; a kelepce a földre téve készen vár rá (Jób 18,7 kk.). – 1Tim 6,9: a gazdagság hajhászása kelepce, amely romlásba visz. A hívőt is fenyegeti a sátán kelepcéje (2Tim 2,26). 1Kor 7,35: Pál ap. a szüzességre vonatkozó tanácsaival nem tőrbe csalni akar, hanem az Úr osztatlan szeretetére tanít.
