csók
csók: Szülők és gyermekek (Ter 27,26 kk.; 31,28; 1Kir 19,20; Lk 15,21), közeli rokonok (Ter 29,11; 33,4; Kiv 4,27; 18,7; Rut 1,14), jó barátok (1Sám 20,41; 2Sám 19,40), házastársak (Eszt 5,2), valamint szerelmesek közt (Én 1,2) volt szokásban – az öleléssel egyetemben – üdvözlésül, búcsúvételkor. Az udvari ceremóniához is hozzátartozott istenek (1Kir 19,18; Jób 31,27; Oz 13,2), gazdagok (Sir 29,5), előkelő vendégek (Lk 7,38.45) ~ot kaptak, de megcsókolták a királyt is pl. fölkenéskor (1Sám 10,1). G. Beer szerint a vendégek megcsókolása Görögországból terjedt el. A rabbik körében a tiszteletnyilvánítás jelének számított a ~, s nagyon el volt terjedve. Olykor vissza is éltek a ~kal, öleléssel (2Sám 20,9; Péld 27,6; Mt 26,48 kk.). Az első keresztények szt ~kal v. béke ~kal üdvözölték egymást (Róm 16,16; 1Kor 16,21; 2Kor 13,12; 1Tesz 5,26; 1Pét 5,14).
