deuterokanonikus
deuterokanonikus (gör. ’a második kánonhoz tartozó’): Sziénai Szixtuszra (1520–69) visszamenő elnevezése a Biblia azon kv.-einek, amelyeknek kánoni voltát egy ideig v. egy időben kétségbe vonták. Az elnevezés nem szerencsés: azt a téves látszatot kelti, mintha az Egyh. két ® kánont állított volna fel. Az egyik, ill. az első az egész Egyh. által egybehangzóan sugalmazottnak tekintett, legrégebbi (® protokanonikus) szentírási kv.-eket foglalja magában, a későbbi másodikban pedig a Bibliának azok a kv.-ei kaptak utólag helyet, amelyek az elsőbe nem kerültek, ill. nem kerülhettek bele. Ezért egyértelműbb Euszébiosz szóhasználata, aki az úsz-i kv.-eket 3 csoportra osztotta: 1. homologumena = elismert (ez felel meg a protokanonikusnak), 2. antilogumena = vitatott (vagyis ~), 3. nota = téves, nem törv.-es, nem elfogadott. – A ~ kv.-ek: az ÓSz-ből: Tób, Jud, Bár, Bölcs, Sir, 1Mak, 2Mak, Dán és Eszt gör. kiegészítései; az ÚSz-ből: Zsid, Jak, 2Pét, 2Jn, 3Jn, Júd, Jel.
