éberség
éberség: céltudatos ébrenlét. 1. Virrasztás, éjszakai fennlét, vigyázás. Isten őrködik, virraszt az ember fölött (vö. Mt 6,32; 2Tesz 3,3; 2Pét 2,5; Júd 24). A keresztény közösség elöljárójának elsőrendű kötelessége őrködni a nyáj fölött (ApCsel 20,31; vö. Zsid 13,17). – 2. Állandó készenlét, valakinek v. valaminek a várása. Az ~re vonatkozó figyelmeztetésekben (vö. Mk 13,33–37; Mt 24,42–51; 25,1–13; Lk 12,35–46; 1Tesz 5,6–10; 1Kor 16,13–14; az ósz-i párhuzamok hiányoznak) az erkölcsi kötelezettségeknek, parancsoknak mintegy a foglalata található (vö. még Mt 5,3; 18,3–10; Róm 13,8 stb.). Az éber figyelemnek a tárgya és az erkölcsi magatartásnak a normája már nem a törvény, hanem az eljövendő, ill. rejtetten jelen levő Úr. Innen érthető, hogy az ~ együtt szerepel az imádsággal (Mk 14,38; Mt 26,41; Ef 6,18; Kol 4,2).
