ediktum
ediktum, edictum (lat. ’rendelet’): az uralkodó írásba foglalt rendelkezése. Abban különbözik a dekrétumtól v. határozattól, hogy írásba foglalják és kihirdetik. Iz 10,1: a próf. gonosz (= igazságtalan) törvényt említ, az ilyeneket Júda királyának parancsára vsz. kőbe vésték bele. Az ÓSz későbbi kv.-eiben (Dán, Ezd, Eszt) ismételten találkozunk ~ra utalással (pl. Ezd 6,11; Eszt 2,8; 9,1.13), aminek az a magyarázata, hogy az ~ok a perzsa birodalomban fontos szerepet töltöttek be. A Bibliában arról olvashatunk, hogy a perzsa király ~ai visszavonhatatlanok voltak (Ezd 6,11; Eszt 8,8 kk.; Dán 6,8); más forrásokból erre nincsenek adataink. Ezenkívül figyelembe kell venni, hogy Eszt-ben is más ~ot adott ki a király Eszter királyné közbenjárásra a zsidók kiirtására előzőleg kiadott ~a helyett, amelyben megengedte a zsidóknak, hogy bosszút álljanak ellenségeiken (8,8–13). – Az ÚSz-ben Lk 2,1 kk. szerint Augustus császár adott ki rendeletet, hogy írják össze a földkerekséget; Palesztinában Szíria helytartója, Cirinusz hajtotta végre a rendeletet. Az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdésekre nézve ® népszámlálás.
